Ákos & Encsi
      2013. szeptember 28.

 
MENÜ

Ákos szemszögéből:

"Vajon Ő az igazi?"

Úgy egyeztem meg a Jóistennel, hogy ha 2012 augusztusáig együtt tart minket Enikővel, akkor bizony áldását kérem ránk örökre.
Mondanom sem kell, hogy nagyon jól alakult az egész nyarunk, és egyre inkább fokozódott bennem az érzés: "Meg szeretném kérni Enikő kezét."
Amikor eldöntöttem szeptember elején, hogy még abban az évben szeretném a leánykérést megtenni, nagyon nagy nyugalom árasztott el. Jó volt meghozni a végleges döntést.

"Na de hogyan kérjem meg?"
Hát nem gondoltam, hogy ez ekkora fejfájást okoz nekem, mivel szerény, de kreatív elmém már számos meglepetést, különleges ajándékot eszelt ki, de mégis... ez valahogy nem ment! Valószínűleg túlagyaltam a dolgot!
Azt akartam, hogy egyszerű, de nagyszerű legyen, abszolút rám jellemző, különleges, egyedi és kettőnk kapcsolatához szorosan köthető .... hm ... talán értitek már ... :)
Telt-múlt az idő, fogytak a 2012-es év napjai, de a sok ötlet közül egyik sem fogott meg igazán. Aztán egyszer csak bevillant: még az első hetek alatt fenyegedtem Enikőt azzal, hogy szerenádot fog kapni az utcájukban, de ő mindig azt mondta, hogy csak felkeltenék mindenkit! :)
Megismerkedésünket követően Enikő Amerikába ment szűk 3 hónapra, de a búcsúbuliján egy kis zenekarral eljátszottuk a "Különös éjszaka volt" számot, melyet mi Tiszával és nem Dunával éneklünk, mivel Szegeden kezdődött a közös történetünk.
Nos a kettőből adódott az ötlet, hogy szerenád jelleggel eléneklem ezt a dalt neki, melyhez a Kodály Iskolás ismerősőket hívtam segítségül. Helyszínül a főteret választottam, mivel télen fényfűzérekkel díszített és csodálatos. A téren van egy szökőkút, mely felett valóságos hálóként
feszül a sok égősor, mint egy világító sátor. És itt is történt végül a leánykérés.
Enikő egyik barátját, Robit kértem fel a figyelemelterelő hadműveletre, azaz vigye el teázni Enikőt a helyszínhez közeli bárba. Innen kellett kivezetnie pontban 21:00-kor a szemben lévő fényfűzér alá.
Fontosnak tartottam azt, hogy kettesben maradhassunk a leánykérést követően, hogy személyes legyen és lereagálhassuk egymásnak a történteket, így egy meglepetés vacsorát eszeltem ki, mely szintén kapcsolatunk egy fontos jelképét kapta: "krumplis rántotta"! :)
Nos, ez volt a terv!

"Apósom a beleegyezését adta?"
Szerencsére igen! :) Egy héttel a leánykérés előtt elhívtam a nagy beszélgetésre, ami igazán jól sikerült. Nem kaptam semmilyen fenyegetést, se számonkérést, csak egy mély és őszinte beszélgetést, amit ezúton is köszönök neki!

"A leánykérés napja milyen volt?" - December 20.
Természetesen szabadságot vettem ki, hogy legyen időm ráhangolódni, előkészülni.
Hogy ne rágódjak egész nap a dolgon, egy disznóvágással indítottam reggel 6-kor apósommal, és Zoli bácsival. Nagyon klassz volt! Az első igazi disznóvágásom volt, azaz amikor dolgoztam is, nem csak a finom következményt élveztem. Abszolút kikapcsolt, élveztem az egészet.
Aztán kora délután hazamentem és... már volt időm streszelni magam... nem a Válaszon, abban biztos voltam! :) Hanem, hogy Enikőnek és nekem is valóban egy maradandó pillanat lesz-e ez az alkalom.
Összeszedtem a szükséges dolgokat, aztán irány a városközpont!
A hely, ahol az éneket akartuk elpróbálni, foglalt volt, ami valamelyest az én hibám, de úgy tudtam, nem lesz foglalt akkor. Hogy ez miért volt próbléma?
Mivel a több szólammá fabrikált dalt egyszer sem volt időnk elpróbálni, a leánykérés előtti órákra terveztük be a dal megtanulását. Már ez egy kellő kockázatot hordozott, de ugye hirtelen nem lett helyünk se, ahol ezt megtegyük.
Az első csapás egyben a másodikat is generálta, nem lesz hely a meglepi vacsihoz! Ugyanis ugyanoda terveztem azt is...
Szerencsére hidegvérrel sikerült megoldani a helyzetet, de sok-sok perceket
veszítettünk ezalatt, az óra pedig vészesen ketyegett!

Áthelyeztük a vacsora helyszínét is, ott bepakoltunk, aztán siettem vissza a Helyszínre!
Mikor meghallottam a dalt ... tudtam, hogy minden renben lesz....
Kimentünk mindannyian a helyszínre, ahol kisebb csoportokba verődve beszélgettek az énekesek, mintha csak egy forralt bort jöttek volna inni. Az ismerősök pedig elbújtak.
Robi jelzett nekem telefonon, hogy indulnak... nem mértem, de azért biztos, hogy megemelkedett a vérnyomásom... :)
Tudatosítottam magamban, hogy mindjárt átéljük eddigi életünk talán legnagyobb pillanatát, és ... felcsendült a kis jelző dallam, ami mindenkit elindított egy irányba, hogy összeálljon a kórus és elkezdődjön a dalunk...
Mindenkinél volt egy mécses, ami mégvarázslatosabbá tette a pillanatot, én odaálltam a kórus mögé, ami a megbeszélt pillanatban szétnyílt, így én odamehettem Enikőhöz.
Csak dúdolták a dallamot, miközben elmondtam a sokkal rövidebb szövegemet, mint amit kitaláltam előtte... aztán hozzám méltóan, a nagy pillanatban zavaromban nem találtam a félhomályban a fekete plüss gyűrűtartó elejét, ahol nyílik, így a tartót forgattam már már kétségbeesve... Aztán a 4. oldalára fordítva kinyílt és felhúzhattam a gyűrűt Enikőm ujjára. És azt a tekintetet őrizni fogom mindörökre...

 

Enikő szemszögéből

"Mikor fogja már?"
Már nagyon régen vágytam arra, hogy elköteleződjünk egymás mellett. És bár ezt finom célzásokkal Ákos tudtára adtam, a leánykérés előtti hónapokban az új munkahely, egyéb elfoglaltságok mellett teljesen megfeledkeztem arról, hogy eme elképzelésemnek hangot adjak.

 

"2013-ban vajon?"
A diplomaosztó után gyakran szóba került, hogy a következő év alkalmas lenne a házasságkötésre, és már mindketten vágyunk arra, hogy a közös életünk elkezdődjön.
Mint már említettem a munkahely miatt nem foglalkoztam annyit ezzel a témával, mint előtte, de azért decemberben már kezdtem izgulni. Ha nem lesz idén lánykérés, hogy lesz jövőre esküvő?
Az előző beszélgetéseinkből már kiéreztem, hogy kezd tabu téma lenni közöttünk ez a dolog, és próbáltam Ákost nem siettetni.

"December 20-án"
Ezen a napon többször is eszembe jutott a leánykérés, de nem mertem beleélni
magam, mert már olyan sokszor így történt, és semmi nem lett belőle.
Valami női megérzés mégis ott motoszkált bennem, de nagyon ügyesen megszervezte Ákos az estét.


kisero_gyuru

 

 

Asztali nézet